Tanszék története
A Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar szervezetében működő Földtani és Őslénytani Tanszék története
A szegedi egyetemi földtani képzés 1921-ben kezdődött el, mikor a kolozsvári egyetemről kitoloncolt, Magyarországra átmenekült tanárok segítségével a magyar kormány a Szegedre áttelepített Ferenc József Tudományegyetem keretein belül létrehozta a Földtani Intézetet, az Szentpétery Zsigmond professzor által vezetett Ásvány- és Földtani Tanszéket. Bár a Földtani és Őslénytani Tanszék közvetlen jogelődjét csak 1941-ben alapították meg hivatalosan, de az 1921-ben megalakult Ásvány és Földtani Tanszéken belül megjelentek azok a tanár és kutató egyéniségek, akiknek munkája, kutatásai révén a később kialakított Földtani és Őslénytani Tanszék irányvonalát és küldetését, valamint oktatási szerkezetét már ekkor hordozták. Ilyen alapító egyéniségnek tekinthető Sümeghy József földrajz – természetrajz szakos tanár, geológus, aki tanársegédként dolgozott Szegeden 1921-1926 között, valamint Miháltz István földrajz-természetrajz szakos tanár, geológus, aki tanársegédként kezdte 1923-ban, majd az egyetemi ranglétra minden lépcsőfokát végigjárva a Földtani és Őslénytani Tanszék kutatási és oktatási irányvonalának meghatározó professzora lett a második világháború után. Mindketten a Pannon-medence, valamint a Magyar Alföld geológiai megismerésének úttörői voltak, bár eltérő irányból és módszerekkel, eltérő életúton járva, de mindketten ennek a célnak szentelték életpályájukat az 1920-as évektől kezdődően.
A Földtani és Őslénytani Tanszék konkrét kialakítása 1941-ben történt, amikor az eredeti egyetem – a második bécsi döntés lehetőségeivel élve - visszaköltözött Kolozsvárra, és a Szegeden 1921-ben kialakított eredeti Ásvány és Földtani Tanszékből két egységet, a Koch Sándor professzor vezette Ásvány és Kőzettani Tanszéket, valamint Ferenczi István professzor vezette Földtani Tanszéket alakították ki. Ez utóbbi tanszéket nevezték át Balogh Kálmán professzor javaslatára Földtani és Őslénytani Tanszéknek 1972-ben. Így tanszékünk a jogelőd intézmény révén 90 éves, de konkrét kialakítása 70 éve történt. A Földtani (és Őslénytani) Tanszék sohasem volt egy jelentős létszámú intézmény, így a tanszékvezető egyénisége, kutatási területe alapvetően meghatározó volt a tanszék egészének munkájára nézve. Így a tanszéket alapító professzor, a Kolozsváron 1914-ben doktori fokozatot szerzett, majd a Magyar Királyi Földtani Intézetben és a debreceni Tisza István Tudományegyetemen dolgozó Ferenczi István tanszékvezetése idején az erdélyi, kárpátaljai, kárpáti területek földtani térképezése, valamint a vízföldtani térképezés jelentette a fő kutatási irányt. A II. világháborút követően 1946 és 1950 között Horusitzky Ferenc természetrajz - vegytan szakos tanár, geológus professzor vezetésével a hidrogeológia, rétegtan, elsősorban miocén rétegtani, közte őslénytani kérdések kerültek előtérbe.
1950 végétől alakult ki a Földtani (és Őslénytani) Tanszék hosszú távú kutatási és oktatási szerkezete, a harmadidőszak végi és negyedidőszaki képződmények kialakulásával, térbeli és időbeli kifejlődésével, alkalmazott földtani megközelítésével foglalkozó, üledékföldtanra, őslénytanra, geomatematikára alapozódó tudományos műhelymunka, amely mind a mai napig meghatározó jellegű. Kialakításában alapvető szerepet játszott Miháltz István professzor, aki 1950 és 1964 között volt tanszékvezető. Ezzel párhuzamosan alakult át a tanszék oktatási szerepe is, mert a budapesti központosítás következtében a szegedi geológusképzés lezárult 1949-ben és csak 1951-ben járultak hozzá, hogy földrajz-földtan tanárképzés induljon. Ez utóbbi lehetőség kialakításában kiemelkedő szerepet játszott a korábban Szegeden tanító és az Alföld térképezését vezető Sümeghy József, a Magyar Állami Földtani Intézetének főgeológusa, mert felkérése nyomán a Földtani Tanszék is létrehozhatott egy Miháltz István vezette földtani térképező csoportot, amelyben olyan egyéniségek dolgoztak, mint Dobos Irma, Kriván Pál, Moldvay Lóránt, Ungár Tibor, Urbancsek János. Kiemelkedő eredményeik nyomán a minisztérium előbb engedélyezte, majd 1955-ben (Sümeghy József halála után) azonnali hatállyal megszüntette a földtan – földrajz szakos tanárképzést és csak 1959-től engedélyezték elsősorban biológia, földrajz szakos hallgatóknak, hogy speciális szakosodás során elvégezzék a földtan szakot. Ez az oktatási helyzet csak 2005-ben oldódott meg, mikor Mezősi Gábor a Természeti Földrajzi Tanszék vezető professzora, a Természettudományi kar akkori dékánjának hatékony közreműködése mellett a földtudományi BSc, majd MSc szak szegedi alapítását engedélyezték. Miháltz István 1964-ben bekövetkezett váratlan halála nyomán Jakucs László a Természeti Földrajzi Tanszék vezetője ideiglenesen megbízott tanszékvezető lett a Földtani Tanszéken, egészen 1966-ig, Balogh Kálmán professzor tanszékvezetői kinevezéséig.
Balogh Kálmán vezetésével az észak-magyarországi képződmények kutatása került a tanszéki kutatások előterébe, de ezzel párhuzamosan megkezdődtek a dél-alföldi szénhidrogén feltárásával kapcsolatos ipari megbízások, valamint folytatódtak az alföldi képződmények feldolgozásai is, elsősorban Molnár Béla és Szónoky Miklós munkái nyomán. Ekkor került sor a tanszéki szedimentológiai gyűjtemény kialakítására, amely az egyetlen ilyen jellegű és védett hazai gyűjtemény. Balogh Kálmán nyugdíjba vonulását követően 1977-től Molnár Béla professzor vezette a tanszéket és az alföldi negyedidőszaki geológiai képződmények vizsgálata vált újra a tanszéki műhelymunka központi elemévé. Több kiemelkedő jelentőségű tankönyv készült ebben az időszakban és a tanszéki gyűjtemény őslénytani anyaga jelentősen kibővült. Az alföldi tavi, folyóvízi és eolikus geológiai képződmények kiemelkedő vizsgálata, valamint a természetvédelmi területek földtani feldolgozása kezdődött el ebben a periódusban.
Molnár professzor nyugdíjazását követően Sümegi Pál, a kárpát-medencei negyedidőszaki képződmények őslénytani, földtani kutatója, a magyarországi quarter komplett környezettörténeti - geoarcheológiai kutatásának és oktatásának megalapítója került a tanszék élére, ahol Geiger János geológus tanszéki munkába történő beintegrálásával a szénhidrogének, fluidumok kutatáshoz kapcsolódó szedimentológiai, geomatematikai elemzések a negyedidőszaki és régészeti geológiai kutatásokkal párhuzamosan előtérbe kerültek. Az elmúlt 10 év során a tanszék fennállása óta megjelent publikációkat meghaladó mennyiségű angol nyelvű könyveket, nemzetközi és hazai cikkeket, egyetemi tankönyveket jelentetett meg a tanszék. Új oktatási szerkezetet alakítottak ki, köztük új szakot alapítottak és az MTA kutató intézményeivel összefogva közös laboratóriumokat hozott létre a tanszék, valamint igen széleskörű (angliai, német, észt, kínai, horvát, szerb, líbiai) nemzetközi kutatási kapcsolatrendszert épített fel.
A tanszék legjelentősebb kutató tanárai
Sümeghy József (született: Csabrendek, 1892. január 4-én, elhunyt: Budapesten, 1955. november 11-én) még a győri főreál gimnáziumban érettségizett 1910-ben, majd Kolozsváron tanult földrajz-természetrajz tanár szakon. 1914-1918 között hadnagyként katonáskodott az első világháború különböző frontjain, majd 1920 márciusáig a nemzeti hadsereg tagja. 1920-ban doktorált a kolozsvári egyetem Budapestre menekült részén, illetve itt fejezi be a tanár szakot. 1921-1926 között tanársegédként dolgozik a szegedi Ásvány és Földtani tanszékén. 1926-ban Párizsban tanul ösztöndíjjal, majd a Magyar Királyi, illetve jogutód Magyar Állami Földtani Intézetben dolgozik 1955-ig. Bár a szegedi munkája rövid időnek tűnik, de folyamatosan fenntartotta kapcsolatát a szegedi egyetemmel és mind a kutatás, mind az oktatás területén igen sokat segített. Jól mutatja ezt 1949 utáni tevékenysége, amikor már osztályvezető főgeológusként, a Magyarhoni Földtani Társulat titkáraként mindent megtett, hogy a megszüntetett szegedi geológus képzés problémáit ellensúlyozza. Támogatásával előbb bevonják a szegedi Földtani (és Őslénytani) Tanszéket az Alföld geológiai térképezési munkájába, majd engedélyezik a földrajz – földtan tanár szakot. Tudománypolitikai szerepét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy halála után azonnal megszüntetik a földtan tanár szak lehetőségét. Sümeghy József a trianoni békediktátum utáni geológus nemzedékben elsőként ismerte fel az Alföld megváltozott szerepét a geológiai kutatásokban, így elsőként tanulmányozta az Alföld geotermikus gradiensét, az alföldi folyóhálózat fejlődését, az alföldi kőzetfácieseket és folytatva a Földtani Intézet térképező munkáját átfogó földtani, talajtani, hidrológiai és belvíz térképsorozatot készített a Magyar Nagyalföldről. Munkássága rendkívüli és úttörő jelentőségű volt és alapvető szerepet játszott a szegedi Földtani és Őslénytani Tanszék küldetésének és műhelymunkájának kialakítása során.
Ferenczi István (született az erdélyi Zalatna községben 1890. október 10-én, elhunyt Washingtonban 1966. november 27-én) a Földtani (és Őslénytani) Tanszék első vezető professzora 1908-ban érettségizett a szászvárosi református főgimnáziumban, majd Kolozsváron végzett geológusként 1912-ben. Ugyanitt doktorált és oktatott 1918-ig. 1918-ban – Kolozsvár román megszállását követően - a budapesti Földtani Intézetben dolgozik főgeológusként különböző földtani térképészeti munkákban. 1921-től tiszteletbeli tanársegéd a szegedi Ásvány és Földtani Tanszéken, majd általános földtanból magántanári képesítést nyert Szegeden 1928-ban. 1934-től a debreceni Tisza István Tudományegyetemen dolgozott, majd az 1941-ben kialakított szegedi Földtani Tanszék első vezető professzora lett. A szegedi Földtani Intézet igazgatója és a természettudományi kar dékánja is volt a második világháború során. A második világháború végén Németországba sodródott több hallgatójával együtt és a müncheni Földtani Intézet térképező munkájában vesz részt, majd 1950-ben az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, ahol Virginiai Állami Egyetemen, majd Észak Karolinai Egyetemen dolgozott. A Kárpátokra, Erdélyre, Dunántúlra és az Alföldre kiterjedő földtani térképező munkája mellett kiemelkedő jelentőségű szénhidrogén lelőhely feltáró munkát végzett Erdélyben, Dunántúlon és a Tiszántúlon egyaránt. Elindította az Acta Geologica Szegediensis lapot, valamint a földtani, hallgatói tudományos műhelyt, a mai tudományos diákkör, szakkollégium elődjét. Kiemelkedő jelentőségű oktatói munkájának eredményét jelzi tanítványainak sikerei, ide tartozott többek között a debreceni egyetem docense, Kulcsár László, a magyarországi vízföldtani kutatások eredményeit monografikus sorozatban megjelentető, a Vízföldtani Szolgálatot létrehozó Urbancsek János is.
Miháltz István (született az erdélyi Árpástó községben 1897. május 9-én, elhunyt Szegeden 1964. március 16-án): gimnáziumi tanulmányait Marosvásárhelyen és Szentesen végezte és Szentesen érettségizett. Egyetemi tanulmányait Debrecenben kezdte el, majd Kolozsváron tanult és az átmenekült egyetemet, tanárait követve előbb Budapesten, majd Szegeden folytatja tanulmányait és Szegeden kapott földrajz – természetrajz szakos tanári diplomát. 1922-től a szegedi egyetem földtani intézetében gyakornok, 1924-től tanársegéd, 1939-től adjunktus, 1947-től intézeti tanár, 1950-től tanszékvezető docens, 1956-tól tanszékvezető egyetemi tanár volt. A Magyar Nagyalföld negyedidőszaki rétegeinek felépítéséről és fejlődéstörténetéről részletes anyagvizsgálati tényekre támaszkodó földtani megközelítés megalkotója. A tömeges pollen- és üledékföldtani vizsgálatok, a részletes üledékföldtani laboratóriumi elemzések első hazai alkalmazója a földtani negyedidőszaki kutatásokban. Nagyméretű földtani térképezési felvételezéseket készített. 1942–43-ban a Duna-Tisza-csatorna nyomvonalának geológiai vizsgálatával foglalkozott, 1948-ban a Tiszalöki Vízerőmű kialakítása helyén végzett földtani feltárás, 1950–51-ben az Alföld újratérképezése, a Duna-Tisza közi hátság földtani szelvényének és térképsorozatának kialakítása, 1952-ben a tervezett szegedi vízlépcső hidrogeológiai feltárása, az első régészeti geológiai munka, a Banner János régész által feltárt Szeged – öthalmi paleolit lelőhely geológiai feldolgozása (1935) és az édesvízi mészkövek első geológiai vizsgálata (1937) fűződik a nevéhez. Kutatási eredményei mellett kiemelkedő jelentőségű tudománypolitikai tevékenységet végzett, a malakológus Horváth Andorral, a botanikus Greguss Pállal, feleségével a pollenfeldolgozásokat végző Faragó Máriával dolgozott együtt a negyedidőszaki képződmények minél teljesebb megismerésén. Oktatói tevékenységének színvonalát egyéniségéhez kötődő hallgató sokasága jelzik vissza, akik közül a tanszék későbbi vezetőjét Molnár Béla professzort, a tanszéken dolgozó munkatársakat, az édesvízi mészkövek feldolgozásában kiemelkedő szerepet játszó Mucsi Mihályt, a tanszéki oktatás területén elévülhetetlen érdemeket szerző Szónoky Miklós docenst, a Kanadában professzori címet szerzett Dávid Pétert emeljük itt ki. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Földtani és Őslénytani Tanszéken ma is kiemelkedő, nemzetközi téren is elismerést szerzett quartergeológiai, régészeti geológiai, szedimentológiai, geomatematikai munkának és oktatásnak az alapjait Miháltz István tette le és nem véletlenül őrzi nevét a tanszéki előadó terem.
Összeállította: DSc Habil Sümegi Pál tanszékvezető egyetemi docens